A PwC elemzése szerint ahhoz, hogy az éves átlaghőmérséklet emelkedése globális szinten 1,5 Celsius-fok alatt maradjon, évi 11,7 százalékos, vagyis a 2020-ra elért érték (2,4%) ötszörösének megfelelő mértékben kell csökkenteni a globális GDP alakulásához viszonyított, az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátást.
A PwC – a nettó nulla kibocsátású gazdaságra vonatkozó – Net Zero Economy Indexe szerint az energiafelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás jelenlegi üteme mellett már ennek az évtizednek a végére kimerül az egész évszázadra számított globális karbon-költségvetés. Ez az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) számítási módszertana szerint azt az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátási mennyiséget határozza meg, amellyel elkerülhető a 1,5 Celsius-foknál magasabb globális átlaghőmérséklet-emelkedés.
Ez egy olyan évtized képét vetíti előre, amelynek során a technológiai fejlesztések, beruházások és a fogyasztói magatartás változása terén példátlan fejlődésre lesz szükség, mind a gazdaságban, mind a kormányzati és a társadalmi szektorban. Miközben világszerte folyik a járvány utáni gazdasági újjáépítéssel kapcsolatos tervezés, a PwC Indexe arra figyelmeztet, hogy a helyreállítás és a gazdaságélénkítés során kockázatos lenne visszatérni a „szokásos üzletmenethez”.
A PwC által összeállított Index az elmúlt tíz évben a gazdasági növekedést és az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátási adatokat modellezte a párizsi megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mutatók tükrében. Az Index azt követi nyomon, hogy a gazdaságok mennyire képesek elválasztani a gazdasági növekedést az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás növekedésétől.
A rendelkezésre álló legfrissebb, 2019-re vonatkozó éves energiatermelési és gazdasági adatok szerint javult az előrehaladás a gazdasági növekedés és az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás növekedésének szétválasztása terén. 2019-ben 2,9 százalékos gazdasági növekedés mellett világszerte 0,5 százalékkal nőtt az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás, amely az előző évhez viszonyított szénintenzitás 2,4 százalékos csökkenését jelentette. Ez meghaladja az elmúlt két évtized dekarbonizációs szintjét (átlagosan évi 1,5 százalék), azonban továbbra is jelentősen elmarad a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartásához szükséges értéktől.
„Az üvegházhatású gázok globális kibocsátása a világjárványhoz kapcsolódó idei csökkenést követően, az előrejelzések szerint, a gazdasági újjáépítéssel és nyitással párhuzamosan hamarosan a korábbi szintre áll vissza. Ezért gyors intézkedésekre van szükség, hogy a megszokottól eltérő visszaállás tiszta infrastruktúra, illetve technológiák, és a jövő kihívásaihoz igazodó megoldások révén történjen. Biztató és egy közös sürgősségtudat kialakulására utaló jel ugyanakkor, hogy 2020-ban egy sor vállalkozás, befektető és kormány vállalta ambiciózus nettó nulla kibocsátási célkitűzések elérését. Ahhoz azonban, hogy a globális kibocsátás felére csökkentése érdekében a világgazdaság valamennyi szektorát átalakítsuk, alig több mint két üzleti ciklus áll rendelkezésünkre. Egyszerűbben fogalmazva: a döntő évtizedben vagyunk: ha nem sikerül most előrelépni a dekarbonizációban, akkor ezt a lemaradást a későbbiekben már nagyon nehéz lesz behozni, ami a párizsi megállapodásban foglalt célok ellehetetlenülését vetíti előre” – mondta Lengyel András, a PwC Magyarország üzleti tanácsadási üzletágának vezető menedzsere.
Kibocsátás és energiafelhasználás
2020-ig továbbra is a fosszilis energiahordozók túlsúlya érvényesült világszerte: az energiafelhasználás növekedésének 57 százalékát a földgáz és a kőolaj fedezte. Az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás 0,5 százalékkal nőtt, a globális energiafelhasználás 1,3 százalékos növekedése mellett.
2019-ben 2016 óta először csökkent a szénfelhasználás (0,6%-kal). A kőolaj és a földgáz felhasználása ugyanakkor egyenletesen (0,8%-kal, illetve 2,0%-kal) nőtt. A megújuló energiaforrások közül rekordmértékben nőtt a szél- és a napenergia felhasználása (12,1%-kal, illetve 23,8%-kal), összességében azonban a globális energiafelhasználás mindössze 11 százalékát tette ki.
A Net Zero Economy Index a következőkre is rávilágít:
- A G20 országok közül immár második éve Németországban volt a legmagasabb a dekarbonizáció üteme (6,6%). A 1,5 Celsius-fokos globális célkitűzésnek megfelelő globális átlag (11,7%) eléréséhez azonban ennek még mindig közel a duplájára lenne szükség.
- Dél-Koreában, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is sikerült a gazdasági növekedés fenntartása mellett csökkenteni az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátást, azonban minhárom ország messze elmaradt a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra korlátozásához szükséges dekarbonizációs rátától.
- Dél-Afrika és Indonézia több egymást követő évben a szénintenzitás növekedéséről számolt be.
- Kínában a GDP 6,1 százalékos növekedése mellett 2019-ben 3,2 százalékkal nőtt az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás, míg a szénintenzitás 2,8 százalékkal csökkent. Kínában valamennyi energiahordozó felhasználása nő. A kínai nap- és szélenergia-hasznosítás 2010 óta a tízszeresére nőtt, és a teljes globális megújulóenergia-alapú villamosenergia termelés 29 százalékát teszi ki.
- Az EU előző évhez viszonyított dekarbonizációs üteme 5,2 százalék volt, melyet a megújuló energián, elsősorban a tengeri szélenergián és a napenergián alapuló technológiák alkalmazása révén voltak képesek elérni. Azonban az európai zöld megállapodás (European Green Deal) és a párizsi megállapodás ambiciózusabb célkitűzéseinek eléréséhez jelentősebb átalakításra lesz szükség.
- Az Egyesült Államok a földgáz és a megújuló energia költségszerkezeti változásainak köszönhetően 4,7 százalékos dekarbonizációt ért el.
Covid-19
A Covid-19-járványhoz kapcsolódó gazdasági újjáépítési programok egyedülálló lehetőséget kínálnak az infrastruktúra és az ipar tisztábbá és fenntarthatóbbá tételére, illetve e folyamatok gyorsítására, miközben új üzleti és foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek.
„Ahogy az országok kezdenek kilábalni a világjárványból, és gazdaságélénkítő programokat, illetve terveket valósítanak meg, valójában arra van szükség, hogy a nettó nulla kibocsátású gazdaságba történő átmenet szempontjait beépítsék a költségvetésekbe és a szakpolitikákba. Ahol például a tiszta energiára vagy a közlekedési infrastruktúrára fordított >>zöld kiadások<< magasabb szénintenzitású, elavult szintet képviselő infrastrukturális és technológiai beruházásokkal párosulnak, a dekarbonizációs erőfeszítések hatékonysága csökken. Az országok, vállalatok, illetve befektetők nettó nulla kibocsátásra vonatkozó kötelezettségvállalásai csak akkor valósíthatók meg, ha az átalakulást minden döntéshozatali folyamatba beépítjük” – összegezte Hatta Anita, a PwC Magyarország könyvvizsgálati üzletágának igazgatója.
A PwC globális nettó nulla kibocsátási kötelezettségvállalása
A PwC globális hálózata 2020 szeptemberében kötelezettségvállalásként bejelentette, hogy 2030-ig világszerte eléri a nettó nulla kibocsátást.
„Egy évtizeden belül megfelezzük a működésünkkel összefüggésben kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét, a fennmaradó kibocsátásokat szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiai beruházások támogatásával ellentételezzük, legfontosabb beszállítóinkat pedig segítjük az éghajlatra gyakorolt hatásuk csökkentésében.
Kiemelt figyelmet fordítunk a nem pénzügyi jelentésekre, valamint arra, hogy a vállalati beszámolókba és irányítási folyamatokba beépítsük az éghajlattal kapcsolatos, illetve egyéb környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontokat” – tette hozzá Mészáros Balázs, a PwC Magyarország könyvvizsgálati üzletágának cégtársa, társadalmi felelősségvállalási vezető.