A legkorábbi világkörüli tengeri kutatóexpedíciók segítenek jobban megérteni az éghajlatváltozást

0

A csaknem 150 évvel ezelőtti tengeri kutatóexpedíciók méréseit felhasználva vizsgálják a kutatók az emberi tevékenységeknek az éghajlatváltozásban játszott szerepét.

A nagy-britanniai Nemzeti Óceánkutató Központnak (NOC), valamint Skócia legnagyobb és legrégibb független tengerkutató szervezetének (Scottish Association for Marine Science, SAMS) szakemberei a világon elsőként összegezték két 1870-es évekbeli tengeri kutatóexpedíció vízsűrűségre – sótartalomra – vonatkozó méréseit, hogy azokat párhuzamba állítsák a jelenkori adatokkal – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A brit HMS Challenger és a porosz SMS Gazelle, amelyek egymástól függetlenül hajózták körbe a Földet, hajdanán új információkkal szolgáltak a távoli közösségek életéről, valamint az óceánok fizikájáról, kémiájáról és biológiájáról. A két expedíció eredményeinek összegzése bepillantást enged abba, hogy az iparosodás milyen hatással volt a bolygó éghajlatára.
John Gould, a NOC munkatársa és Stuart Cunningham, a SAMS professzora a vízsűrűségi adatokat a sótartalomra utaló mutatókká átkonvertálva megállapította, hogy a bolygó vízkörforgásának intenzitása erősödött a globális átlaghőmérséklet emelkedésével.
A Communications in Earth and Environment című folyóiratban publikált tanulmány megerősíti, hogy az óceán magasabb sótartalmú területein erősödött a párolgás, míg a kevésbé sós területeken több eső esett.
A szakemberek szerint ez a trend visszanyúlik az 1870-es évekig, és az 1950-es éveket megelőzően 50 százalékkal enyhébb volt, mint az azt követő időszakban.

mti

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Szólj hozzá!
Add meg a neved

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .